Széchenyi-kastély (Sopronhorpács)

A jelentős kastélyparkkal rendelkező sopronhorpácsi Széchenyi-kastély sajnos hosszú évek óta üresen áll és romlik az állapota.

Széchenyi-kastély története

Széchényi György győri püspök és főispán, majd kalocsai érsek szerezte a XVII. században a Széchényi-család birtokait, köztük Horpácsot is. A Széchényiek közül elsőként gróf Széchényi László lakott Horpácson (1738-1760), még nem a mai épületben, hanem a mai park szélén egykor állt, úgynevezett kis kastélyba költözött, amely a 18. század elején épülhetett.

A mostani kastély még földszintes elődjét gróf Széchényi II. Zsigmond özvegye, Cziráki Mária építtette fel 1771 és 1774 között. Olasz munkásai lassan haladtak, így csak 1772-ben kerül rá a tető, és 1773-ban még nem volt beüvegezve. Az épületen és berendezésein bécsi asztalosok és egy soproni szobrász is dolgozott.

Széchényi Ferenc és neje az 1780-as évek közepén Horpácsról könyvtárastól, régiséggyűjteményestől Cenkre költözött, és a kastély nyolc évig használatlanul állt. Amikor 1788-ban egy hatalmas szélvész lesodorta az épület tetejét, Széchenyi Ferenc rendbe hozatta, 1800-ban pedig Lajos fia számára egy emelettel kibővíttette. Ringer József herceg Eszterházy udvari építésze és Finkoir Ferenc, a gróf mérnöke irányították a munkát. Az épületen Müller Ferenc soproni szobrász, Shauer lakatos, bécsi kályhás és kőfaragók, valamint soproni kőművesmesterek dolgoztak. A kastély 1801. szeptember 1-én készült el.

1857-ben lebontásra került a kiskastély, 1864-ben pedig, Széchényi Imre gróf idejében a kastély alsó részét alakították át. Ugyancsak ő alakíttatta át 1872-ben az egész kastélyt, akkor készült a hatalmas üvegház is. Északi homlokzatát a timpanonnal lezárt középrizalit uralja, a park a déli oldalához csatlakozik.

Története során az épületben számos ismert személyiség megfordult. Liszt Ferenc, a hatvanas éveiben járó zeneszerző három alkalommal vendége is volt Széchényi Imrének a horpácsi kastélyban: 1870 elején, 1872 őszén és 1874 januárjában. Második látogatása 1872 őszén két hétig tartott.

A front átvonulásakor (1945) a kastély gazdátlanságát kihasználva orosz katonák, de helybeli és vidéki civilek is a kisebb berendezési tárgyakat elhordták, másokat tönkretettek, sok könyvet elégettek.

A II. vh. után cukorrépa-nemesítő kutatóintézet működött a falai között, majd bérlakások voltak benne, de jópár éve az utolsó lakókat is kiköltöztették. Azóta üresen áll.

Kastélypark

A sopronhorpácsi Fő utca kelet-északkeleti végén van a kastélypark főkapuja. Ezen a területen gyertyános-kocsánytalan tölgyes foltok váltakoznak a mélyebb részeken különösen a Metőc-ér menti magas ártéren keményfás – tölgy-kőris-szil – ligeterdőkkel, illetve az egy-egy pangóvizes folton élő mézgás égeressel. A XVIII. század elején épülhetett egy úgynevezett kis kastély, Széchényi László gróf 1738-ban már ebbe költözött. Az építkezésnél valószínűleg megritkították a kis kastély körüli részen az erdőséget, de a korra jellemző francia, vagyis mértani elrendezésű kert kialakítására semmi nyom nem utal. Valószínűleg ebből az időből származik a park legöregebb és az egész ország egyik legméretesebb gyertyánfája. A törzskerület a fatörzs 130 cm-es magasságában közel 300 cm, a koronavetület mintegy 350 m2.

Széchényi Zsigmond özvegye, aki később sógorának, Ferencnek lett felesége, nagy energiával befejezte az „új”, a mai kastély építését. Anyósa, Széchényi Antalné a dénesfai Cziráky-kastélypark mintájára szorgalmazta, hogy a horpácsi kastélyt övező ligetből tájképi parkot alakítsanak ki. Elgondolását mindkét fia és a menye is felkarolta. Ekkor ültettek a kertbe természetes úton is felújuló kocsánytalan és kocsányos tölgyet, magas és magyar kőrist, mezei szilt, platánt, vadgesztenyét és tiszafát, majd egyre több, részben a Kárpát-medence más tájain őshonos fafajt, részben, pedig egzótákat.

(Források: Sopronhorpács, Sopronmédia)