Püspöki-kastély - Fertőrákos
| |

Püspöki-kastély – Fertőrákos

Fertőrákos központjában áll a közepes állapotú Püspöki-kastély, amely egykor a győri püspökök nyári rezidenciája volt.

Püspöki-kastély története

Elődjét valamikor az Árpád-korban építhették, de ennek maradványait nem ismerjük, mert a kastélyt 1311-ben, a püspök és Sopron városának viszálykodásában a soproniak lerombolták. Egy akkor kelt oklevél szerint – részben a soproniak jóvátételéből – a kastélyt újjáépítették. Ebben a régi kastélyban volt Nagylucsei Dóczy Orbán püspöknek és tárnokmesternek vendége Mátyás király, aki a Fertő festői környékét a faluból szemlélte. A török 1529., 1532. évi ottjártakor a kastély ismét erősen megrongálódott. Ezt követően az épület huzamosabb ideig használaton kívül állt, állapota erősen leromlott.

Az 1580-as években Draskovich György újíttatta fel, majd az 1587. évi és az 1653. évi urbárium szerint a kastélyt új alapokra helyezve teljesen átépítette. Az új épületnek földszintjén immár öt, emeletén három helyiség volt.

Mai alakját három jelentős győri püspök építkezéseinek eredményeként nyerte el a 17. század utolsó harmada és a 18. század közepe között. Széchényi György idejében (1658–1685) jött létre az U alakú épület, amely nemcsak a pihenést szolgálta, hanem a püspök innen irányította az evangélikus Sopron rekatolizálását.[1] Az 1681. évi soproni országgyűlés alkalmával itt látogatta meg őt I. Lipót király (1681. június 3.). Az eseményt 1789-ben Zalka János püspök emléktáblával örökítette meg a kapualjban.

Keresztély Ágost püspöksége alatt (1692–1725) folytatódtak a munkálatok; teljesen helyreállították az 1683. évi török támadásokban erősen megsérült épületet. A kastély mai megjelenése, külső és belső díszítésének egysége a harmadik nagy építtető, gróf Zichy Ferenc (1743–1783) győri püspök ízlését tükrözi. A terveket feltehetően Matthias Franz Gerl (1712–1765) bécsi kamarai, polgári és érseki építésszel készíttette el, és ugyanő irányította az 1745-ben elkezdett munkálatokat is. Meghosszabbíttatta a két szárnyat, majd az udvar mögötti rész beépítésével zárt, négyszögű alaprajzot alakíttatott ki. Az utcára néző épület belső oldalát egy keskeny második traktussal bővítették, ide került a szűk, de igényes kőszobrászati munkával kialakított lépcsőház. Az épület utcai főhomlokzatának középrésze szobrokkal és vázával díszített, timpanonos lezárást kapott, az ívben megtört övpárkány alatt a kegyurak címerét helyezték el.[1] 1789-ben itt fejeződött be a soproni társaskáptalan felállítása és a kanonokok beiktatása, amikor Zichy püspök két hosszú asztalnál vendégül látta Sopron egyházi és világi méltóságait.

Simor János püspök a kastélyban rendeztette be hazánk első ismert üvegfestő műhelyét, amelyet Wilfing József, a soproni bencés gimnázium rajztanára vezetett. Az első próbaégetés 1860 elején történt, s a műhely 1867-ig üzemelt. Több soproni templom, így a Szent Mihály templom, valamint az Orsolyita-templom üvegablakai készültek itt.

A kastély a második világháborúban erősen megrongálódott. Az államosítások után az épület közcélokat szolgált, kialakítottak benne termelőszövetkezeti irodákat, pincészetet, gépállomást, valamint mozitermet, községi könyvtárat, egy időben ideiglenes tantermeket, óvodát is. Állaga – az 1966. évi részleges helyreállítás ellenére – folyamatosan romlott.

A kastély jelenleg a Magyar Állam tulajdonából ki nem adható kiemelt műemlék, kezelését a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága végzi.

Püspöki-kastély leírása

A kilenc tengelyes homlokzat három középső tengelye rizalit, amit orom koronáz. A két szint között övpárkány fut végig. Az oromszárnyakon egy-egy allegorikus női alak áll, a csúcsot rokokó váza díszíti. Az orommező díszítése is rokokó stílusú. Az első emelet oldalrészein lizéna tagolást láthatunk, a széleken pedig egy-egy üres, hosszúkás mezőt. Az ablakok íveit zárókő koronázza; a szemöldök- és könyöklőpárkányok egyenesek. Az előre ívelő erkély a rizalit egész szélességét elfoglalja. A pilléreken és mögöttük toszkán félpilléreken félköríves erkélyajtó nyílik. Ilyenek az erkély ablakai is; alattuk a térdfal baluszteres.

Az ablakok felett kisebb, az ajtó felett nagyobb püspöki címer látható; ez utóbbi miatt az oromzat alsó peremét megemelték. Középen Keresztély Ágost címere látható a kardinális kalappal; balra Széchényi Györgyé, amely egy halom tetején álló kiterjesztett szárnyú sast ábrázol babérkoszorúval a csőrében; jobbra pedig Zichy Ferenc címere látható, melyen ötágú koronából kitűnő szarvasagancsok keresztet fognak körül.

A rizalitot az emeleten ión félpillérek tagolják. A földszint vonalkázott falmezejében az emeletieknél kisebb ablakok apácarácsosak. A többi fal dísztelen. A tetőn a gerinc két végét egy-egy hatalmas vasbuzogány zárja le.

A kapu kosáríves, a lépcsőház feltűnően keskeny. A lépcső oválisan áttört kőkorlátján puttószobrok lámpásokat tartottak – sajnos, ezek jelenleg nem láthatók.

(Forrás: Wikipédia)

Látnivalók a közelben

Hol található?

Képek

Ezek is érdekelhetnek