Inotai hőerőmű
| |

Inotai hőerőmű

Az Inotai hőerőmű három hűtőtornya ikonikus kép a mai napig, azonban ez a létesítmény is csak mementója a hazai bányászatnak.

Inotai hőerőmű története

Az erőmű építésének igénye 1949-ben vetődött fel. A létesítmény terveit csehszlovák mérnökök dolgozták ki az 1949 őszén kötött államközi megállapodás keretében. Az erőművet az első ötéves terv keretében, Várpalota keleti külterületén tervezték megvalósítani, közvetlenül a várpalotai alumíniumkohó számára kijelölt terület mellett. Az erőmű építése 1950 márciusában kezdődött, az erőműépítő Inotai Erőmű Vállalatot 1951. november 29-én alapították meg. A kivitelezés magyar fővállalkozói a Magyar Gyárépítő Vállalat és 31-es Állami Építőipari Tröszt voltak. Az erőművi berendezések beltéri szerelését a csehszlovák partnercégek végezték.

A létesítmény 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, akkor kapta hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. A létesítmény ugyanezen év december 6-án kezdte meg az áram betáplálását a magyarországi elektromos hálózatba. A létesítmény az átadást követően is fejlődött, ez újabb kazánokat 1954-ig fokozatosan vonták be a termelésbe. A létesítmény névleges teljesítménye teljes kiépülésével 120 MW volt, benne hét gőzkazán és hat turbógenerátor üzemelt.

A létesítmény működését kezdetben jelentős nehézségek hátráltatták. A működés első időszakában folyamatosak voltak a belső erőművi berendezések meghibásodásai, amelyeket a csehszlovák féllel kellett javíttatni. Elégtelennek mutatkozott a beérkező szén mennyisége is, a szomszédos bányatelken üzemelő várpalotai szénbánya képtelen volt a megfelelő mennyiségű szenet biztosítani az erőműnek, ezért távolabbi bányákból vasúton kellett beszállítani a kellő mennyiségű fűtőanyagot.

1973 és 1975 között az erőműben egy gázturbinás csúcserőművet is építettek, amely a csúcsterhelések idején működött. A csúcserőmű üzembe helyezésével az inotai létesítmény névleges teljesítménye 164 MW-ra nőtt. 1977-től kezdődött az erőmű kazánjainak fokozatos renoválása, mivel az addigi üzemidő alatt azok teljesen elhasználódtak.

Az 1980-as évekre már fokozódó gondot jelentett a létesítmény környezetszennyező mivolta is, működésének egyetlen napja alatt 120 tonna kén-dioxidot bocsátott a levegőbe. A környezetvédelmi előírások szigorodása miatt 1990-ig pernyeleválasztó berendezéseket telepítettek. Az ekkorra erőteljesen avuló erőműben átépítések és bontások kezdődtek, hogy a telephely modernizációjával később majd biztosítani lehessen a termelés fenntartását.

1998. március 2-án az erőművet birtokló Bakonyi Erőmű Vállalatot a magyar állam privatizálta, így az erőmű is magánkézbe került. 1999-ben a létesítmény egyik kéményét is lebontották. A fejlesztési projekt azonban elkésett, az erőműre ekkor már nem volt igény. 1999-ben a Magyar Villamos Művek jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani az erőművel fennálló szerződését. 2000 márciusa után már nem üzemelt a gázturbinás csúcserőmű. Ekkorra az erőmű már csak árnyéka volt önmagának, teljesítménye a korábbi időszak alig tizedére zsugorodott. A szenes erőművet végül hosszabb előkészítés után 2001. december 30-án állították le. A következő hónapokban a berendezéseket leszerelték, az épületek egy részét pedig lebontották. Az erőmű 105 méter magas kéményét 2011 szeptemberében balesetveszély miatt felrobbantották. 2012-től a II. számú zagykazettában hulladéklerakó üzemel.

(Forrás: Wikipédia)

Látnivalók a környéken

Hol található?

Képek

Ezek is érdekelhetnek