Wenckheim-kastély (Szabadkígyós)

Dél-Alföld talán leghíresebb kastélya, a közelmúltban felújított, nagy parkkal rendelkező Wenckheim-kastély.

Wenckheim-kastély története

Harruckerni lovag Harrucker (1722-től Harruckern) János György császári élelmezési főhadbiztos, magyar udvari kamarai tanácsos, későbbi Békés vármegyei főispán 1720-ban lett Kígyóspuszta földesura, amikor III. Károly király neki adományozta a Békés vármegye területének nagyobb részét kitevő gyulai uradalmat.

1775-ben kihalt a Harruckern família férfiága. Az örökösök 1776-ban a királynő előtt egyezséget kötöttek arról, hogy a gyulai uradalmat közösen hasznosítják, és csak a nyereséget osztják fel. A gazdálkodás irányításával Harruckern Ferenc egyik lányának, Jozefának a férjét, nagykárolyi gróf Károlyi Antalt bízták meg. Kígyóspuszta egész területe a Wenckheim család tulajdonába került.

Wenckheim (III.) József 1852-ben bekövetkezett halálakor egyetlen lányára, az akkor három éves Wenckheim Krisztinára szállt hatalmas vagyona. A birtokot hosszú ideig gyámok irányították.

Wenckheim Krisztina 1872-ben házasságot kötött unokatestvérének, Wenckheim (I.) Károlynak a fiával, Wenckheim (I.) Frigyessel. A házaspár Ókígyóson emeltetett új kastélyt 1875 és 1879 között, a historizáló, döntően német neoreneszánsz stílusú épület terveit Ybl Miklós készítette. A kivitelezés munkáit Nuszbek József vezette.

Az 1897-ben kiadott Wenckheim családi „Emlék-Album” ezt írja a korban igen nagy tetszést kiváltó kastélyról: „Az ókígyósi az 1879. évi június 18-án nyittatott meg, mely Ybl Miklós terve után építtetett közel másfél millió költségen. Általános vélemény, hogy az országnak stílszerűség, kényelem és fejedelmi pompára nézve legszebb kastélya. A csabai és aradi útvonal mentén egy természetes magaslatról uralkodik a síkság felett, 35 öl magas tornyával, hármas csúcsban végződő tetőjével, obeliszkjeivel s apró tornyocskáival gyönyörű látványt nyújt. Az egész renaissanse stylusban épült s belső berendezése is a stylnak megfelelő; remek fogadótermei, könyvtárszobája és ebédlője úgy mint harmincz vendégszobája és melléképületei valóban csodálni való látványosságot képeznek. Nehéz e szűkreszabott helyen többet írni róla, mindenképpen érdemes megnézni! Csak a kastélyépület leírása és története egy önálló dolgozatot is megtöltene. Az épület előtt van egy mesterséges forrás, a kápolnával szemben, az ún. Zsigmond-forrás (Zsigmondy Béla készítette), 1894-ben fúrták, 335 méter mély artézi kút ez.”

A kastély földszintjének északkeleti végén a kápolna, délkeleti végén az – 1930-as években lebontott – télikert (üvegház) állt. A kápolnától nyugatra a díszlépcsőház, majd a galériás előcsarnok következett, a télikerttől nyugatra pedig a faburkolatos ebédlő, a faburkolatos könyvtár – a fő (déli) homlokzat árkádos loggiája mögött –, majd a fogadószalon következett. A földszint nyugati részén folyosó futott végig, ettől északra a gróf, délre a grófné lakosztályai kaptak helyet. Az emeleten vendégszobák sorakoztak, az alagsorban szobák, éléskamrák, boros és veteményes pincék, gyümölcstartók és faszínek voltak, a pinceszinten kapott helyet a gőzgép is, amely a vízellátást biztosította. A melléképületben volt a konyha, az emeleten a vasaló- és cselédszobák.

A rezidenciát a kor legmodernebb technikai vívmányaival szerelték fel, a már említett gőzgép a toronyba pumpálta fel a vizet, és onnan került a vasból készült csővezetékbe, amely a kastély szobáit, valamint a parkot és az istállót is ellátta vízzel. A kastély körül egykor gázlámpák világítottak, a világítógázt az ún. „gázházban” fejlesztették a konyha épülete mögött.

A kastély kiterjedt angolparkjának a kialakítása a rezidencia építésével egyidejűleg megkezdődött. Az épület főhomlokzata (déli homlokzata) előtt geometrikus kertet alakítottak ki („pleasure ground”).

Wenckheim (I.) Frigyes 1912-ben hunyt el Ókígyóson, ezután felesége tulajdonát képezte az egész birtok. Wenckheim Krisztina már korábban, 1896. február 17-én elsőszülöttségi hitbizományt szervezett kígyósi és székudvari uradalmaiból, valamint a ménesi szőlőbirtokából; a hitbizományi uradalmat a grófnő átengedte legidősebb fiának, Wenckheim (V.) Józsefnek.

A gróf és családja 1944 augusztusában hagyta el a kastélyt, a família Bécsbe menekült, onnan a család tovább vándorolt Németországba majd Franciaországon keresztül 1948-ban Algírban telepedett le, (V.) József ott halt meg 1952-ben.

A kastélyt a II. világháború után államosították, majd mezőgazdasági és élelmiszeripari szakiskolát helyeztek el benne. Az épület földszintjén irodákat, tanári szobákat, könyvtárat és tornatermet, az emeleten leánykollégiumot, a melléképületekben pedig tantermeket helyeztek el. Az egykori kocsiszínt konyhává, az istállót ebédlővé alakították át, a gázházból autóbuszgarázs lett. A repülőhangár helyén új fiúkollégiumot emeltek, a park tisztását – más néven lovaspólópályát – labdarúgópályaként használták.

A kastélyparknak a kapuhoz közel eső részét a II. világháború után kivágták, ezt később újra kellett telepíteni. A szakiskola által gondozott park a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzethez tartozott, 1997-től pedig a Körös-Maros Nemzeti Park részét képezi.

A kastély műemléki helyreállítására 2019 és 2022 között került sor a Nemzeti Kastélyprogram keretében, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinálásában.

(Forrás: kastély honlapja)

Látnivalók a környéken

• Gyula, Almásy-kastély
• Geszt, Tisza-kastély
• Kondoros, Batthyány-Geist-kastély
• Zsadány, Schwartz-Fried-kastély
• Szarvas, Mittrovszky-kastély
• Szarvas, Bolza-kastély

Hol található?

Képek

A légifotós képért köszönet: Civertan légifotó

A képekért köszönet Halas Viktornak!