Bory-vár (Székesfehérvár)
Aki még nem járt a Székesfehérvár Öreghegy nevű részében fekvő Bory-várban, az nem is tudja miből maradt ki. Az egész épület kívül-belül javarészt egy művészember, Bory Jenő csodás alkotása.
Egy péntek kora délután jártam itt, két busznyi turistacsoport is volt a várban. Ez is jelzi, hogy sokan kíváncsiak a Bory-várra, amely engem is lenyűgözött. Ezért is írtam, hogy aki szereti a művészetet és a kastélyokat/várakat, annak kötelező ellátogatni ide!
Bár a nevében vár, de védelmi célokat nem szolgált, így én a várak kategória mellett a kastélyok közé is sorolom.
Bory-vár története
1912-ben Bory Jenő a Székesfehérvárhoz tartozó Mária-völgyben egyholdnyi földet vásárolt hétvégi teleknek, ahol kezdetben gyümölcsfák és szőlő között csak egy borospince állt, présházzal (Mária-völgy akkor még bőven külterületnek számított, mára azonban bekebelezte Öreghegy, Székesfehérvár legnagyobb kertvárosa). A présházat még abban az évben lakássá bővítette, s fölötte műtermet alakított ki. A vár építésébe csak az első világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni. Eleinte csak a helybéliek tudtak az építkezésről, majd 1934-ben a látogatók előtt is megnyitotta az épület kapuit, s akkor vált országosan ismertté. Kezdetben maga a tulajdonos vezette körbe az érdeklődőket, mesélve a vár létrehozásáról és az egyes szakaszok építésének történetéről.
Az építést, a részletek állandó cizellálását, s a második világháború után a helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás.
Bory Jenő volt a tervező-építész, az építésvezető, a pallér és a kőműves is,[4] aki segítőkkel, a hagyomány szerint 40 nyáron keresztül, folyamatosan bővítette, szépítette a várat. Valójában azonban 1923-tól 1959-es haláláig dolgozhatott csak rajta, viszont az utómunkálatok 1964-ig tartottak, tehát a Bory-vár építése mintegy 41 évet vett igénybe. Bory Jenőt halála után a műteremben ravatalozták föl.
Bory-vár leírása
A vár a kazamatától a legmagasabb tornyok tetejéig több mint 30 méter magas. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában Bory Jenő úttörő volt. Ebből az anyagból készültek a kupolák, oszlopok, korlátok, lépcsők, ajtó-, és ablaktokok, medencék, díszkutak, de szobrok és domborművek is.
Alsó kert
A látogató a Mária-völgyben közeledve a várhoz, már messziről látja magasba nyúló, romantikus tornyait. A rácsos kapun a kertbe lépve először a vár makettjével találkozunk. Érdemes a séta megkezdése előtt itt egy kicsit elidőzni – de tegyük mindjárt hozzá: utána is –, mert valójában ilyen áttekinthető módon a valóságban sosem láthatjuk az egészet. A vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez, valójában csak itt láthatjuk át. A teraszok, tornyok, átjárók egymáshoz és az egészhez való viszonyát, azaz ennek a monumentális műnek a kompozícióját, szerkezetét itt érthetjük meg.
A vár előterében dús lombú fák, virágos gruppok, zöldek között mindenütt szobrokat, többnyire az időjárási viszonyoknak jól ellenálló, s ezért időálló, a Bory Jenő által kedvelt kvarcbetonba öntött figurákat látunk. Jobb kéz felől a sok között is föltűnik egy monumentális méretű Krisztus-fej, a Bory család síremlékének másodpéldánya, s hozzánk kissé közelebb egy életnagyságú, a földtől éppen elemelkedni akaró, fiatal, sudár női akt, a Kelő napsugár (1923 körül) című bronz figura. Balra hasonló képet mutat a kert. Itt a látványból méreteivel is kiemelkedik egy díszkút, fehér porcelánmozaik-borítású medencével és a közepén vázát tartó, több méter magas oszloppal. A kút egyike a várhoz kötődő legrégebbi emlékeknek: a művész 1913-ban építette mai helyére.
A kert egyébként – séta közben ez végig érezhető és élvezhető – szinte együtt él a vár egész építményével, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott belé is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a látványt.
A rózsakert és a művészgaléria
A kertből széles lépcsősor indul a teraszokon át a vár főépülete felé.
Az alsó teraszon jobbra eredeti, a török hódoltság korából származó, turbános sírköveket látunk. Balra Bory Jenő egy különös, ötágú csillaggal egybekomponált kőkereszttel jelölte meg az 1945-ös harcokban itt elesett szovjet katona sírját.
A teraszon beljebb, a jobb oldali pihenőnél, az ókori klasszikus korok sztéléjét idéző, szabadon álló, betonból épült falon csodálhatjuk meg Bory Jenő tündöklően szép, fiatal feleségéről készült portréját. A szobor alatt, a falra vésett betűkkel, a mester hozzá írt verssorait olvashatjuk.
Hátul, a második terasz támfala alatt, egyfajta panteonként – a középpontban Munkácsy Mihály egész alakos szobrával (ez azonos az 1921-es emlékmű-pályázatra készült tervével) – jórészt kortársainak, művészbarátainak, köztük festőknek: Benczúr Gyulának, Karlovszky Bertalannak, Nádler Róbertnek és másoknak; Hüttl Gyula és Wälder Gyula építészeknek; a színészkirálynő, Blaha Lujza arcmását sorakoztatta föl. Ebben a „panteonban” helyezett el mestere, Strobl Alajos (1856–1926) által készített néhány portét, így a Halászbástya építészét, Schulek Frigyesét és a 19. század két jeles hazai festőjéét, Lotz Károlyét és Székely Bertalanét. Damkó Károly (1872–1955) készítette Strobl Alajosnak ugyancsak itt látható portréját, míg Ligeti Miklós (1871–1944) Szinyei Merse Pál büsztjét.
A panteon előtt, az aranyos mozaikdíszű pádimentumon rövid, kijelentő mondatot olvashatunk: „A kövek beszélnek”. Rövid, de súlyos mondat: benne van a várépítő egész ars poeticája. Ezen túl a mondat tartalma rávilágít Borynak múltat tisztelő, a tartós, megállapodott értékekhez ragaszkodó egész életszemléletére, hosszú pályáját döntően meghatározó művészi magatartására.
Elefántos udvar
A második terasz a nevét az árkádjai alatt egy gömbön álló, a várat a hátán tartó elefántról kapta. Az elefánttal kisplasztikaként a múzeumlakásban találkozhatunk. Bory Jenő ezzel a művével 1926-ban elnyerte a Halmos Izidor kisplasztikai díjat.
A mellvéden Lehel vezér és Nagy Szulejmán beton szobra áll. Az árkádok hátfalára a mester vörös krétával négy falképet vázolt fel. Ezek négy, az emberiség történetében építészetileg meghatározó korszakot szimbolizálnak: a görög-római kort, a kereszténységet, a hűbériséget és a szocializmus korát.
Az udvar felett árkádos erkély húzódik, mögötte a vár egykori gazdájának műtermével.
Százoszlopos udvar és a történelmi árkádsor
A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos vezértől Tinódi Lantos Sebestyénig. Az árkádok alatt látható gipszszobrok, eredeti bronz- és márvány változatai ma is megtalálhatóak Magyarország különböző településein. A kápolnában a Hitvesi szeretet szobra látható.
A két nagy torony között, a várkapun, a fölötte fenyegetően függő, a várúr pallosjogát jelképező hatalmas, rozsdás (de persze, mint a várban csaknem minden, ez is betonból készült) pallos alatt lépünk be az udvar festői terébe. Elegáns, francia ízű park fogad, gondosan nyírt növényekkel, s a közepén vizet köpő békával elevenebbé varázsoló kúttal. A kertet három oldalról határoló szobordíszes várfal és az alatta húzódó árkádos folyosó alkotja, amelynek 103 tartóoszlopáról kapta nevét az udvar.
Az udvar másik bejárata a lakótorony alatt található. A lakótorony Bory Jenő családját szimbolizálja. A legkisebb kupola a legkisebb gyermeket, Györgyöt, a két egyforma betonkupola egy szinttel feljebb az ikerlányokat, Ilonát és Klárát, a kétcsúcsú tető pedig magát a házaspárt. A kakasos az asszony, „mert a hölgyek mindig arra fordulnak amerre a szél fúj” – mondta Bory.
Az árkádsor alatti kerengőben véges-végig, mint egy múzeumi tanulmányi raktárban, a mester összegyűjtötte a hazában szerte fölállított köztéri és templomi plasztikáinak eredeti gipszmintáit.
Az árkádok fölött – a várfalakon – a művész széles, történelmi alakok szobraival kísért sétahelyet alakított ki. A párosával álló szobrok, akárcsak a vár falai, kvarcbetonból készültek.
A Csúcsos toronytól indulva, a bal oldali szárnyon Álmos vezértől III. Endréig az Árpád-házi királyok sora között vezet utunk. A középső szárnyban a történetíró Anonymus és az Anjou uralkodók tekintenek ránk. A másik oldalon a vegyesházi királyok – úgy mint I. Mátyás, II. Lajos, I. Ferdinánd, Szapolyai János – mellett olyan történelmi és irodalmi hősök szerepelnek, mint Zrínyi, Szondi György két apródja, Tinódi Lantos Sebestyén, Fráter György és Jagelló Izabella királyné.
Csúcsos torony
A műteremből kilépve, akár balra – a fő épület, illetve a lakótorony alatti átjárón és a százoszlopos udvaron keresztül –, akár pedig jobbra fordulva – az Elefántos udvaron visszafelé áthaladva – érhetjük el a vár kapuját őrző magas tornyokat. Érdemes fáradságot vállalva mindkettőt megmászni. Nemcsak a városra és messzi környékére nyílik tetejükről pazar kilátás, hanem magát a várat is innen lehet jól áttekinteni.
A Csúcsos torony aljában van az „őrszoba”, ahol egy, talán a 18. század végéről származó, kicsit ugyan provinciális, de a helynek így is történelmi levegőt kölcsönző, festett, fából készült Szent Sebestyén-szobor torzójának szomszédságában látható Bory Jenő Ecce homo (1922) című munkájának gipszmodellje. Bory ezzel a művével nem véletlenül nyerte el 1922-ben, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás alkalmából, a komoly szakmai elismerést jelentő Rökk Szilárd-díjat.
A toronyban felfelé haladva az első szint ablakában egy 1905-ös dátum olvasható, majd két emelettel feljebb egy 1907-es. Az első a művészpár megismerkedésének dátuma, a második pedig a két évvel későbbi házasságkötésük dátuma. Az első szintről megközelíthető a történelmi árkádsor, a második szinten egy erkély, míg a negyedik szint maga a torony, ahonnan tiszta időben nemcsak a városig lehet látni, hanem a Vértes és a Bakony vonulatai is jól beazonosíthatóak.
Zászlós torony
A Zászlós torony lépcsőháza egyike a Bory-vár igazi, nagy építészeti attrakcióinak. A lépcső alatt megállva és onnan fölnézve a csipkeszerűen áttört, üde, pasztelles színekkel festett lépcsőkorlátnak a torony csúcsa felé igyekvő, vagy a torony magasságából visszanézve a dekoratívan fölfelé kerengő, sodróan eleven mozgására – valóban ritka esztétikai élménnyel jár. A betonból, szobrászi térlátással formált lépcsőház bizonyára színek híján is megkapó élményt nyújtana az ide belépő látogató számára, azonban a festőművészetet tanult Bory Klárának (1910–1989) 1932 körül elkészült díszítő festése igazi varázzsal tette gazdagabbá a látványt.
Ennek a toronynak az emeleti pihenőjéből nyílik az úgynevezett „Vagyóczky szoba”, amely Bory Jenő – a főiskolán és nyaranta a várban folyó munkákban is önzetlenül közreműködő, segítő – munkatársáról kapta nevét. Itt van kiállítva Bory Jenőnek egy formailag az athéni Parthenón frízéről ismerős lófeje (1928 körül), amelynek azonban egészen sajátos jelleget kölcsönöz – s ezért különös hatást is – a szobrász által választott márványnak különös, színes anyaga. A szoba ad helyt a várban rendezett időszakos kiállításoknak is.
A hitvesi szeretet kápolnája
Lent, az árkádsor középső szárnyának centrumában – egyfajta szándékos szimbólumként, mintegy a várlátogatás végcéljánál – van a „várkápolna”, vagyis A hitvesi szeretet kápolnája. Ennek freskódíszes apszisába állította Bory a hitvesi szeretetnek feleségéről mintázott, egész alakos, ülőszobrát. A különös „szentély” elé, mintegy újabb hangsúlyt adva jelentésének, kétfelől a fal mellé helyezte a Csók (1908) szimmetrikusan megkettőzött kompozícióját.
A hitvesi szeretet szobra feletti freskó sárga színű hölgyei más híres művészek múzsái (köztük Mona Lisa is), akik az irigységtől sárgák, mert őket nem szeretik annyira, mint Bory Jenő a feleségét.
Képtár
Bory Jenő a vár főépületében, az Elefántos udvar fölött, az emeleti szinten építette meg tágas, nagy szobrok mintázására is alkalmas műtermét és a kisebb kiszolgáló helységeket. Mostanra persze ez az egész – bár őrzi eredeti jellegét – elsősorban múzeum, ahol a mester munkái mellett nem egy barátjának, jó nevű kortárs művészeknek a munkáit is megtalálhatjuk.
A keskeny belépőn át először egy pompás, oszlopdíszes előtérbe jutunk, amelyet kandallós szobának hívnak. Körben a falakon több sorban mindenütt képeket láthatunk.
A „kandallós szobából” balra egy kisebb, az úgynevezett „rádiós szobába” lépünk. A szoba hátsó fala előtt oszlopos díszű, eklektikus tálalószekrényen apró kisplasztikák egész sorát vehetjük szemügyre. A terem falainak, gyakorlatilag szinte minden szabad felületét képek takarják, s nem egy akad, amelynek már csak festőállványon jutott hely.
Az előtéren áthaladva jutunk el a tulajdonképpeni műterembe. Az ajtón belépve, a kazettás mennyezet alatt egyszeriben föltárul előttünk a tágas, komoly belmagasságú, impozáns valóban „lovagteremhez” méltó tér. Legjelentősebb alkotás a Sebzett hős (1927), a Műegyetem első világháborús hősi halottainak emlékére készült szobor eredeti gipszmodellje.
A nagy teremből tovább, hátrafelé menve jutunk az úgynevezett „sárga szobába”. Ebben a hátsó szobában látható a Bory család családfája is.
(Forrás: Wikipédia)
Látnivalók a környéken
- Székesfehérvár, Kégl-kastély
- Mór, Lamberg-kastély
- Iszkaszentgyörgy, Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély
- Fehérvárcsurgó, Károlyi-kastély
- Seregélyes, Zichy–Hadik-kastély
Hol található?
További képek
A légifotós képért köszönet: Civertan légifotó
