Füzér vára
Zemplénben több vár is található, amelyek közül az egyik legszebb a csodásan felújított Füzér vára. A sziklatetőn álló vár fehér falai már messziről észrevehető.
Füzéri vár története
A vár nevével első ízben egy 1264-ben kelt dokumentumban találkozhatunk, mely egy pápai intés. Egy későbbi, egészen pontosan 1270-ben kelt oklevélben visszautalnak arra, hogy a vár birtokosa a XIII. század első felében egy bizonyos Kompolt nembeli (vak) Andronicus mester volt, akitől még II. András király vásárolta meg.
Azt, hogy a vár már a tatárjárás előtt is valóban létezhetett, az ott talált eddigi legkorábbi éremlelet, II. Eberhard salzburgi érsek 1200-1246 között vert friesachi denárja is igazolja. A ránk maradt írások szerint IV. Béla uralkodó lányának, Anna halicsi hercegnőnek adta Füzért, a hozzá tartozó uradalommal együtt, akitől fivére, István herceg (V. István) erőszakkal elvette.
Füzér Anjou Károly időszakában bukkant fel újra királyi várként 1320-ban. Jónéhány évvel később Ilsvai Lesták vette zálogba 3000 aranyforintért, majd Luxemburgi Zsigmond király 1389-ben új adományba adta a várat, és tartozékait (a váruradalmat és településeit) Perényi Péter fiainak: Miklósnak, Jánosnak és Imrének. A Perényiek jelentős építkezéseket folytattak Füzéren a XV. és XVI. században.
A Mátyás-korban Perényi János tárnokmester fiai: István, Miklós és Péter osztatlanul birtokolták javaikat, köztük Füzért is. II. Ulászló király 1506. február 22-én Perényi Imre nádornak, Abaúj megye örökös ispánjának új adományba adta Füzér Várát és tartozékait. Perényi Imre nádor halála után fiai, Péter és Ferenc, kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek ecsedi Báthory Istvánnal és Báthory Andrással.
Perényi Péter, mint koronaőr, Szapolyai János 1526-ban történt megkoronázása után a koronát nem a megszokott őrzési helyére (Visegrádra) vitte, hanem – Szerémi György szavait idézve – „Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen.”
A korona csaknem egy esztendeig volt Füzéren. Ezért is történt, hogy 1529-ben Szapolyai emberei felégették a vár alatti istállókat (ezek szerint a várat nem tudták bevenni). Perényi 1533-ban elhatározta várainak megerősítését (Patakot és Füzért). A munkákat – a források szerint – egy itáliai építőmester, Alessandro Vedani irányította. Perényi Gábor idejében több, a várhoz tartozó falvat elzálogosítottak.
1562-ben egy Jakab nevű kassai mester építkezett a várban. Bizonyára ekkor alakították át a lakószárnyakat reneszánsz stílusúra.
Perényi Gábor 1567-ben bekövetkezett halála után egy évvel később, ecsedi Báthory Miklós és György ötvenötezer aranyforintért adománylevelet szereztek Füzér Várára és uradalmára.
Báthory György hamarosan elhunyt, így füzéri részbirtokát fia, István örökölte meg. Azonban Miklós része csak annak halála, 1584 után került István kezére. Báthory István országbíró 1605-ben, ugyancsak utód nélkül hunyt el. Végrendeletében Füzért húgára, Nádasdy Ferenc özvegyére, Báthory Erzsébetre és gyermekeire hagyta. Erzsébet révén 1603-ban a Nádasdy család kezébe került.
Báthory Erzsébet végrendeletében a vagyonát három gyermekére, Nádasdy Annára (Zrínyi Miklósnéra), Katalinra (Homonnai Drugeth Györgynére) és Pálra hagyta. 1614. június 6-án osztozkodásra került sor, ahol Füzér Nádasdy Pálnak jutott, aki 1633-ban elhunyt. Örökösei Füzéren gyermekei, Ferenc és Anna Mária voltak. 1645 körül a szalánciak és a füzériek között nézeteltérés támadt némely hegyek hova tartozása miatt.
A dolog odáig fajult, hogy Szalánc várának birtokosa, Forgách Zsigmondné fegyveres haddal indult Füzér ellen. Csapatai már a hegy lábánál jártak, de végül nem történt összecsapás, mert a füzéri várnagy az utolsó pillanatban megbékítette Forgáchnét.
Nádasdy Ferenc 1654-ben Füzér Várát és megmaradt uradalmát Mosdóssy Imre kamarai tisztviselőnek és feleségének zálogba adta.
Füzér 1660-ig maradt Mosdóssy, majd özvegye birtokában. Öt évvel később pedig Forgách Zsigmondné vette birtokba. 1668-ban Nádasdy Ferenc évi 3000 forintért bérbe adta a várat és az uradalomból megmaradt négy falut Bónis Ferencnek.
A Wesselényi-féle összeesküvés kapcsán a füzéri javak lefoglalására 1670. június 22-én került sor. 1675-től megszaporodtak a panaszok arról, hogy „rebellisek” folyamatosan zaklatják a füzérieket. Strasoldo azonban nem tőlük tisztította meg a vidéket, hanem inkább a potenciális veszélyforrássá válható várat „rontotta el”. Pontosan ezért 1676-ban a császári katonaság felégette azt és elhagyta.
1686-tól I. Lipót császár a birtokot a vár épületével együtt a Károlyi családnak adományozta, akik egészen az államosításig megtartották tulajdonosi jogkörüket.
A vár pusztulását követően a tűzben megmaradt falrészek állapota folyamatosan romlott, a lakosság annak köveit építőanyagként használta a házak felépítéséhez.
Az 1910-es évben Wittich Béla, füzéri erdőgondnok, erdészeti segédtiszt arra kérte a Műemlékek Országos Bizottságát, hogy mentsék meg a várat a végpusztulástól. A helyreállítás a teljes község óhaja lett. Az uradalmat már 1686 óta birtokló Károlyi család költségén 1934 és 1936 között kisebb állagmegóvás történt a várban Lux Géza építész tervei alapján.
1990-ben megkezdődött Füzér Várának teljes körű feltárása Simon Zoltán régész és Oltai Péter építész közreműködésével.
A kitartó erőfeszítések és a több, mint egy évszázadig tartó folyamatok eredményeképpen 2012 és 2015 között újjáépült a füzéri Alsó Vár, a felső épületrészhez képest 50 méterrel alacsonyabban lévő elővédmű és kiépült a “természeti csodát bemutató” Sziklagyep látogató ösvény. 2014-ben elkészült a vár felé vezető út, a Várparkoló és a látogató sétány. Mindezeket megkoronázva pedig 2014 és 2015 között újjáépült a füzéri Felső Vár gótikus Várkápolnája, Palotaszárnya, Pinceszintje, Padlástere és Alsó bástyája.
2017 decemberében elkészültek a Fellegvár II. és III. ütemének építési engedélyezési tervei. 2019 és 2020 között a II. ütem eredményeként megépült a vár gazdasági szárnyrészének két eleme, a Konyha és a Sütőház. Ezen épületrészek kiállításának berendezése azóta is folyamatban van. Még ugyanezen évben a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt Várkápolnát megáldotta a három történelmi egyház, ökumenikus helyszínként használjuk ma is.
(Forrás: vár honlapja)