Eitner-kastély (Salomvár)
| |

Eitner-kastély (Salomvár)

Salomvár település külterületén áll az Eitner-kastély és kripta, amelyek sajnos elhagyatva pusztulnak a fák között.

Eitner-kastély története

Salomvár község határában terült el a 2000 holdas Eitner uradalom. A gazdaság központja a községtől 2,5 km-re lévő Kurta majorban volt. Gondozott, óriási park közepén állt a kastély, körülötte tisztes távolban épültek fel az istállók, pajták, magtárak, cselédházak.

1945-ben 28 család élt a majorban. Az uradalom alkalmazottai között volt egy ispán, kőműves, gépészkovács, kertész, erdész; a többiek béresek, kocsisok, gulyások voltak. A cselédek kommenciót kaptak az uraságtól: évi 18 q gabonát, 20 pengőt készpénzben, természetbeni lakást (1 szoba-konyhakamra), fűtést és szabad tehéntartást, valamint kapásnövények részére 1hold földet megmunkálva. Az ispán képzett mezőgazdász volt, ő irányította a mezei munkákat.

Az uraság külföldre menekülése után, 1945-ben a volt cselédek magukra maradtak. Földet ugyan kaptak a földreform során, de sem vetőmagjuk, sem állataik nem voltak a gazdálkodáshoz, így a szegénység
a korábbiakhoz képest még fokozódott. A családokban szép számú, gyakran 6-8 gyerek is nevelkedett, akik Salomvárra jártak iskolába. Ruházatuk, cipőjük igen szegényes volt, ezért a tél beálltával, amikor már nem lehetett mezítláb járni, nem is tudtak iskolába menni. Emiatt gyakran kellett osztályt ismételniük, s az elemi iskola 6 osztályát csak kevesen tudták elvégezni.

Az iskolába járást segítendő, a majori szülők Salomvár község vezetőivel együtt kezdeményezték alsó tagozatos iskola létesítését Kurta majorban. Mivel volt megfelelő épület, az akkori oktatásügyi hatóságok engedélyezték az iskola beindítását és biztosították a működési kiadásokat. A tantermet a kastély egyik tágas szobájában alakították ki, s ugyancsak ott volt a mindenkori tanító szolgálati lakása is. A tanterem
berendezését helyben kellett előállítani. A költségek fedezetére a majori fiatalok színdarabot tanultak, s az előadások bevételét fordították e célra. Felhasználták a kastélyban maradt szekrényeket, asztalokat is, így sikerült a tantermet berendezni.

A lakosság, így a tanköteles gyerekek száma is állandóan csökkent, 1952-ben ezért kellett az iskolát megszüntetni. A még ott élő néhány alsó tagozatos gyerek újra a salomvári iskolába járt.

Ezután nyaranta úttörőtábor volt, majd a major a tsz-é lett, a rendszerváltás után pedig magánkézbe került.

(Forrás: Bicsak Istvánné, Szegedi Irén – Salomvár története)

Napjainkban

A kastélyt 2014-ben egy Zalalövőn élő férfi vette meg, akinek nagyapja inas volt itt. A következőket nyilatkozta a tervekről: “A kastély nem csak egy fellángolás volt, komoly terveim vannak vele. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a helyreállítási munkálatok mielőbb elkezdődjenek. S az sem igaz, hogy az elmúlt négy évben nem tettünk semmit az épület megóvásáért. Először is kijavítottuk a tetőt, hogy ne ázzon be az épület, majd a pincék lecsövezését végzetük el, hogy ott se gyűljön össze a víz. Ezek a munkák több millió forintba kerültek már eddig is. A további munkálatokhoz szeretnénk támogatásokat is igénybe venni.”

A tulajdonos szeretné az eredeti állapotához hűen helyreállítani a házat, amely már abban az időben is korszerűnek volt mondható: “Ha nem jutunk támogatáshoz, akkor saját erőből is helyreállítjuk a kastélyt. Ez eltökélt szándékunk.”

Az interjú 2018-ban készült, ám 2022 végén talán még lepusztultabb a kastély. Van egy olyan érzésem, hogy ez is csatlakozik a

Kripta

A kastélytól pár percre áll a család kriptája, amelyet ma már alig lehet megtalálni, úgy körbevette a növényzet.

A TSZ vegyszerraktárnak használta, így eredeti funkciója megszűnt. Manapság teljesen üres, csak egy üresen álló épület a fák között.

Látnivalók a környéken

Hol található?

Képek

Ezek is érdekelhetnek